Mirror's Edge

A Dead Space utána a Mirror's Edge volt az a játék, melyet az Electronic Arts a megújulása érdekében jelentetett meg. A tavalyi marketing hadjárat után mindenki tûkön ülve várta a harctéren (Battlefield) edzõdött DICE legújabb csemetéjét, melyben egy kedves és szerethetõ leányzóval, Faith-szel kellett megmenteni egy hatalmas várost a korrupciótól.Egy futurisztikus világban élünk, melyben minden egyes információt szigorúan ellenõriznek, így csak egyetlen módja van a titkos és fontos üzenetek továbbítására: a futárok használata. A Mirros's Edge-ben egy ilyen futár bõrébe bújhatunk, hogy egyik pontból a másik pontba eljuttassuk az üzeneteket, lehetõleg kerülve minden nyilvános helyet és az utcát. A játék lényege így a hogyanon van. A futárok a parkour (ejtsd: párkúr) stílust használják erre. A stílus röviden összefoglalva: minél gyorsabban eljutni egyik pontból a másik pontba úgy, hogy a test minden egyes részét kihasználjuk, miközben a környezeti elemeket teljes mértékig felhasználjuk. Bárhol, bármikor lehet ezt gyakorolni, akár városban vagy akár vidéken. Bár leginkább a városi környezet az, ahol megfelelõ tereptárgyakat is találunk, hogy látványos legyen a dolog. S hogy tanuljunk még egy kicsit franciául: a parkourt ûzõket "traceur"-öknek (ejtsd: trászõr) nevezzük, ha pedig hölgyekrõl van szó, akkor pedig "traceuse"-öknek (ejtsd: trászõz). S akinek pedig az egészet köszönhetjük nem más mint David Belle (ejtsd: dávid bell). Ha valaki még mindig nem értené mirõl beszélek, nézze meg Belle fõszereplésével készült Banlieu 13 (ejtsd: banliõ trez) nevezetû filmet, parkour szempontból a legjobb film. Ráadásul jön a következõ része is. (Mellesleg ott van még a Yamakasi is, de az csak gyenge próbálkozás [forgatókönyvileg].)
Adott a világ, adott a stílus, s már csak egy érdekes történetet kellett hozzáötleni. Természetesen van benne gyilkos, gonosz, jó, halottak és váratlan fordulatok, de inkább nem mondok semmit, mert mindent lelõnék.

Miután elolvastátok hosszúkásra sikeredett bevezetõmet, rá is térnék a lokalizáció milyenségére. Amikor a bevezetõt végignéztem, már tudtam, hogy erre a játékra érdemes lett volna egy szinkront is rátenni. Tudom, mostanában mindig ezzel jövök, de egyszerûen ez is pont olyan eset, mint a Dead Space-nél. A szinkron még inkább feldobta volna a játékélményt. A feliratok automatikusan megjelentek, így szerencsére nem kellett turkálnom a beállítások alatt. Ezekre a kellemes magyar mondatokra azt kell mondanom, hogy jók. Nem tökéletesek, hanem jók. Itt is erõltették a Futárok nagybetûvel való írását, ami szerintem teljesen felesleges, hiszen a postás is kisbetûvel van írva. Néha nem sikerült a nevekhez megfelelõen odabiggyeszteni a toldalékokat, pl. "Shard-ról"-nál nem kellett volna a kötõjel, mert azt a kis d-t a végén kiejtjük egy kicsit. De ezektõl az apróbb hibáktól eltekintve remekül összeszedett mondatokat kaptunk, minden érthetõ volt.
Az elején akartam megemlíteni a menü fordítását, de nagyon beleéltem magam a történet mesélésébe így inkább a végére hagytam. Mivel a menüben minden nagybetûs, így nem jelentkezett a nagybetûvel kezdõs probléma, pedig már itt el szoktak hasalni a fordítók. Viszont, ha vártam egy ideig az egyes menüpontokon, akkor megjelent egy kis magyarázat hozzá, ahol bizony már elrontották a dolgot: "A Történet mód folytatása", "Játssz le egy fejezetet a Történet módból" stb. Valamint itt még az idõfutam nem tetszett nekem, mint szó, de ez már csak az én személyes véleményem. Az idõpróba sokkal jobb lett volna, hiszen a futam az olyan, mintha autós- vagy motoros futam lenne, de közben itt csak rohanunk az idõ ellen, s az bizony idõpróba.

Tavaly nyár óta vártam ezt a játékot és csak annyit csalódtam benne, hogy nagyon rövidre sikerült a történet. El tudtam volna képzelni még egy pár pályát. Viszont a vége mindenképpen folytatásért kiált. Majd meglátjuk...