Rayman Raving Rabbids

Rayman kalandjait több mint egy évtizede indította útjára a Ubisoft. Megjelent minden platformra, ami csak elérhetõ volt azokban az években. A játék egyedi kialakítását Michel Ancelnek köszönheti. Így mindenki számára, 9-99 éves korig, egy kedves oldalnézetes, mászkálós, ugrabugrálós játékot jelentett egy szerethetõ kis fõhõssel. A bevezetõ azonban egyáltalán nem jellemzõ a legújabb Rayman játékra, a Rayman Raving Rabbidsra. Pedig mikor tesztelésre megkaptam, akkor már úgy vártam, hogy végre játszhatok egy oldalnézetes platformjátékkal. Azonban, mint késõbb kiderült nem ilyen szellemben készült a program, de ennyire ne szaladjunk elõre.

A játék bevezetõjében megismerjük a játék során található összes szereplõt. Rayman kis barátaival éppen piknikeznek, amikor hirtelen a semmibõl elõtûnnek az ideges hörgõ-hergõ hangú nyulak, akik megzavarják az étkezést, és elrabolják az egész csapatot. Raymant egy kihalt és büdös börtönbe vetik , nincsen más kiút számára, minthogy a nyulak arénájában megmérkõzve kiszabadítsa barátait, és egyre népszerûbb legyen a nyulak körében. A kezdeti morgó hörgõ-hergõ hangok után már jókedvûen hörögnek ránk, valamint transzparenseken is éltetnek minket. Persze mindehez teljesítenünk kell minden szintet. Minden ilyen szinten találunk négy kaput, ahol különféle minijátékokat kell véghezvinnünk. Ebbõl a négybõl egy az mindig ugyanaz, mert nyulaink nagyon szeretnek partyzni. Nem tudom mi a pontos megfelelõje, de játéktermekben van olyan táncos játék, amikor képernyõn megjelennek nyilak, akkor a megfelelõ ütemben azt a lábunkkal le kell lépni. Na most a Raymanben is pontosan ilyen, csak éppen az egeret kell megfelelõ ritmusban nyomkodni. A többi kapun számtalan egyéb érdekes minijáték vár ránk, amelyet nem akarok lelõni. Aztán, ha minimum 3-at végigtoltunk, akkor jöhet a középsõ, amelyben szépen kiszabadíthatjuk rég nem látott barátainkat. Mivel ez a játék is nagyon jó, ezt sem mesélem el, de annyit elárulhatok, hogy versenyezni fogunk, vagy pedig a vécépumpát használjuk majd mint fegyver.

A játékmenet miatt maga volt a tökéletes választás arra, hogy kis hazánkban magyarul jelenjen meg. Bár pont emiatt úszták meg olcsóbban, hiszen nyulak csak hörögnek, Rayman meg sem szólal, így a szinkronra nem is kellett költeni. (De ez maradjon csak az én kis turkálásom.)

Mivel kis hazánk nem olyan nagy, ezért az elején ki kell választanunk, hogy milyen nyelven is szeretnénk, na és akkor jött nekem az elsõ, úgymond kicsit idegesítõ mondat. Kérjük, várj... Szóval az rendben van, hogy tegezi a Rayman játékosokat, de szerintem a Kérlek várj sokkal megfelelõbb lenne, vagy ott van az univerzális Kérem várjon. Nem értem miért mi kérjük, vagy miért többesszám a mi, azaz a játék motorja.

A minijátékok címeik megfelelõek, valamelyekben még egy kis kreativitást is felfedeztem, ami egy jó pont. A leírásuknak olyan leírás szaga van, szóval mindent szádba rágnak, nem viccelik el, bár ezt az angolban sem tették, hiszen a többi része a kész vicc.

Összegezve csak annyit tudok mondani, hogy minden Rayman fannak azért kötelezõ, mert Rayman. A többieknek meg azért, mert felhõtlenül lehet vele szórakozni, és halálra fogod röhögni magad. Bár az igaz, hogy sokkal jobban lehet élvezni a játékmenetet, ha nem egyedül játszol, hanem barátaiddal, barátnõddel, amely csak konzolon élvezhetõ igazán, és nem a PC-d elõtt.