Cikk
Hellgate: London
- Írta jnc
- 5 perc olvasás
- 2210
- Hozzászólások
FIGYELEM: Ez a bejegyzés, már több, mint 18 éves, az itt leírtak elavult információk lehetnek!
Ha van játék, amely mostanában jelent meg, és teljesen megosztotta a játékos közösséget, akkor az a Hellgate: London. Ugyanakkor a játék magyarítása (hiszen lokalizált verziót kapott, aki a boltból szerezte be) már korán sem osztotta meg ennyire a nagyközönséget. Jelen cikkel én most mégis arra fogok törekedni, hogy megfontolás tárgyává tegyem, és ezzel a pozitívabb irányba lendítsem néhányatok véleményét a neten fellelhetõ egyértelmûen negatív alapvélemény okán kialakult nézetbõl.
Azonban ne rohanjunk ennyire elõre! Fõleg, így az ünnepek után, hiszen még megárt az a sok bejgli ami lecsúszott, miközben irtottuk a gaz démonokat London utcáin. Mirõl is szól a játék? Hát, a hentelésrõl, az önfeledt szörnydarabolásról és a karakterünk tápolásáról. Hmm… Olyan szavak ezek, amelyet mindenki ért, de a Word aláhúzza. Igen, mert a legelterjedtebb szövegszerkesztõ soha nem játszott a Diabloval. (Az mi? – na, jó, nem kezdem, mert megint kikapok…) A Hellgate formájában pedig megérkezett az örökös, ami az is, meg nem is. Örökölte elõdje minden tulajdonságát: millió szörny, jól kidolgozott kasztrendszer, véletlenszerû pályák, stb. Mégis sokan fanyalognak, és a Diablo 2 után hatalmas csalódásnak érzik a játékot, mondván hiányzik belõle a hangulat. Nos, én még emlékszem, mikor kijött a D2, mindenhol 80% körüli értékelést kapott a szaksajtóban, és ugyanazért fanyalgott mindenki: szép, jó, de valahogy hiányzik belõle a hangulat, az a hangulat, amely olyannyira hiányzott belõle, hogy ha az ember felugrik a Diablo szerverekre, akkor még ma is tömve találja õket, pedig a játék technológiája felett már megjelenésekor is eljárt az idõ. Valahogy ez az érzésem a Hellgate-el kapcsolatosan is. A játéknak rengeteg hibája van, mégis, ha az ember leül elé játszani, akkor az nem ereszti, és megy elõre, írtja a szörnyeket, gyûjtögeti szorgalmasan a ládákból kipottyanó tárgyakat.
A játékból legyen ennyi elég is, hiszen aki kíváncsi mirõl is szól, az már régen elolvasta azokban a sajtótermékekben, melyeknek az a dolga, hogy a játékot elemezzék. A mi dolgunk azonban a honosítás megkritizálása, és ahogyan a bevezetõben említettem, egy kis véleményformálás.
Mielõtt nekem esnétek, hogy miket beszél már megint ez a csávó itten, gyorsan leszögezném: a fordítás nem kiemelkedõ, vannak hibái (kisebbek és nagyobbak egyaránt), én mégis egy korrekt iparos munkához hasonlítanám. Lássuk melyek is azok a hibák, amelyeket mindenki emleget:
1. A helyszínnevek hol fordításra kerültek, hol meg nem. Nos, igen, ez egy nehéz dió. Az ok érthetõ, hiszen rengeteg a valóságban is létezõ londoni helyszínt fogunk bejárni, és ezek fordítása badarság lett volna, hiszen a Towert nem fordítjuk le Toronyra. Ez a fajta kettõs megoldás azonban zavaró. Nem arra gondolok, hogy miért fordították le a szerelõaknát szerelõaknára, mert annak helye van, és helyes. Sokkal inkább a Csokoládéparkot hoznám fel példaként ahol az eredeti név Chocolate Park, azaz ugyanez, mégis, magyarul elég szerencsétlenül hangzik (angolul is :) )… és ehhez tartozóan még olvassátok el a cikk végét is.
2. Bolond nevei vannak a lényeknek, tárgyaknak. Hát, mit mondjak, angolul is :) Ugyanakkor szerintem nem ez a lényeg egy ilyen játékban, erre úgysem figyelünk.
3. Nem egységes elnevezések. Jó példa erre, hogy ugyanazt a tárgyat vagy szörnyet a párbeszéd (?) során másképpen nevezik, mint a küldetés leírásakor. Igen, ez nagy hiba, ezzel minden fordítás szenved, amit többen csinálnak, és nincs egységes szótár legalább a lektor fejében.
4. Elgépelések. Tipikus hiba, amit ilyenkor fel szoktak róni. A hiba jogos, ám azért még megbocsátható. Fõleg ha belegondolunk, hogy mikor vett bárki is mostanában olyan könyvet, újságot a kezébe, amelyben ne lennének ilyenek. Szomorú, de egy idõ után az ember már immunissá válik erre.
5. A fordítás gyermeteg. Az! Szerintem is! Akár az eredeti szöveg. Mi van? Igen! Mit lehet kezdeni, ha maguk a készítõk is gyermetegen írták meg? És ezt fejtsük is ki bõvebben a következõ bekezdésben.
A játéknak van egy nagyon nagy hibája. A párbeszédek rendszere. Illetve ezek nem-létezõ rendszere. Egy felbukkanó ablakban lapozhatunk a nekünk szánt pár mondatos kijelentések között, melyek közül nem egy olyan, mintha egy elképzelt, általunk adott kijelentésre válaszolna. Ráadásul ezek szövege, nyelvezete nagyon egyszerû. Mintha egy ötödikes fogalmazta volna mindet. Mindehhez párosul még, hogy a beszélõ karakter eközben idióta módon ugrál, mutogat, hadonászik. Mit lehet ebbõl kihozni? Semmi jót. Ha ezt lefordítjuk, akkor bizony magyarul nagyon gyermetegen fog hangzani, és sajnos azt fogjuk érezni, gyenge a fordítás. Pedig az eredetivel van a gond! Csak az idegen nyelvek tiszteletébõl, és az angolmajmolásból kifolyólag azt jobbnak érezzük. Vegyük elõ csak a fentebb említett Csokoládéparkot, és ha belegondoltok, akkor talán igazat adtok nekem.
Természetesen mondhatjuk, hogy egy lokalizáció nem abból áll, hogy szolgamód lefordítjuk amit találunk, azt olvassátok, hanem a nyelvek és azok nyelvtana közötti különbséget is át kell hidalni. Persze, hogy lehetett volna javítani a fordítás során, de hát ezért hívtam korrekt iparos munkának.
Lassan összegezni kellene, mert ennyit olvasni monitorról árt az egészségének, így zárnám is eme sorokat, azzal, hogy egy nagyszerû játékkal van dolgunk, amelynek szövegezése hagy némi kívánni valót maga után, és nem is értjük, hogy ami eredetileg is rossz, azt miért érezzük még rosszabbnak magyarul.
A játékból legyen ennyi elég is, hiszen aki kíváncsi mirõl is szól, az már régen elolvasta azokban a sajtótermékekben, melyeknek az a dolga, hogy a játékot elemezzék. A mi dolgunk azonban a honosítás megkritizálása, és ahogyan a bevezetõben említettem, egy kis véleményformálás.
Mielõtt nekem esnétek, hogy miket beszél már megint ez a csávó itten, gyorsan leszögezném: a fordítás nem kiemelkedõ, vannak hibái (kisebbek és nagyobbak egyaránt), én mégis egy korrekt iparos munkához hasonlítanám. Lássuk melyek is azok a hibák, amelyeket mindenki emleget:
1. A helyszínnevek hol fordításra kerültek, hol meg nem. Nos, igen, ez egy nehéz dió. Az ok érthetõ, hiszen rengeteg a valóságban is létezõ londoni helyszínt fogunk bejárni, és ezek fordítása badarság lett volna, hiszen a Towert nem fordítjuk le Toronyra. Ez a fajta kettõs megoldás azonban zavaró. Nem arra gondolok, hogy miért fordították le a szerelõaknát szerelõaknára, mert annak helye van, és helyes. Sokkal inkább a Csokoládéparkot hoznám fel példaként ahol az eredeti név Chocolate Park, azaz ugyanez, mégis, magyarul elég szerencsétlenül hangzik (angolul is :) )… és ehhez tartozóan még olvassátok el a cikk végét is.
2. Bolond nevei vannak a lényeknek, tárgyaknak. Hát, mit mondjak, angolul is :) Ugyanakkor szerintem nem ez a lényeg egy ilyen játékban, erre úgysem figyelünk.
3. Nem egységes elnevezések. Jó példa erre, hogy ugyanazt a tárgyat vagy szörnyet a párbeszéd (?) során másképpen nevezik, mint a küldetés leírásakor. Igen, ez nagy hiba, ezzel minden fordítás szenved, amit többen csinálnak, és nincs egységes szótár legalább a lektor fejében.
4. Elgépelések. Tipikus hiba, amit ilyenkor fel szoktak róni. A hiba jogos, ám azért még megbocsátható. Fõleg ha belegondolunk, hogy mikor vett bárki is mostanában olyan könyvet, újságot a kezébe, amelyben ne lennének ilyenek. Szomorú, de egy idõ után az ember már immunissá válik erre.
5. A fordítás gyermeteg. Az! Szerintem is! Akár az eredeti szöveg. Mi van? Igen! Mit lehet kezdeni, ha maguk a készítõk is gyermetegen írták meg? És ezt fejtsük is ki bõvebben a következõ bekezdésben.
A játéknak van egy nagyon nagy hibája. A párbeszédek rendszere. Illetve ezek nem-létezõ rendszere. Egy felbukkanó ablakban lapozhatunk a nekünk szánt pár mondatos kijelentések között, melyek közül nem egy olyan, mintha egy elképzelt, általunk adott kijelentésre válaszolna. Ráadásul ezek szövege, nyelvezete nagyon egyszerû. Mintha egy ötödikes fogalmazta volna mindet. Mindehhez párosul még, hogy a beszélõ karakter eközben idióta módon ugrál, mutogat, hadonászik. Mit lehet ebbõl kihozni? Semmi jót. Ha ezt lefordítjuk, akkor bizony magyarul nagyon gyermetegen fog hangzani, és sajnos azt fogjuk érezni, gyenge a fordítás. Pedig az eredetivel van a gond! Csak az idegen nyelvek tiszteletébõl, és az angolmajmolásból kifolyólag azt jobbnak érezzük. Vegyük elõ csak a fentebb említett Csokoládéparkot, és ha belegondoltok, akkor talán igazat adtok nekem.
Természetesen mondhatjuk, hogy egy lokalizáció nem abból áll, hogy szolgamód lefordítjuk amit találunk, azt olvassátok, hanem a nyelvek és azok nyelvtana közötti különbséget is át kell hidalni. Persze, hogy lehetett volna javítani a fordítás során, de hát ezért hívtam korrekt iparos munkának.
Lassan összegezni kellene, mert ennyit olvasni monitorról árt az egészségének, így zárnám is eme sorokat, azzal, hogy egy nagyszerû játékkal van dolgunk, amelynek szövegezése hagy némi kívánni valót maga után, és nem is értjük, hogy ami eredetileg is rossz, azt miért érezzük még rosszabbnak magyarul.
A kép betöltése nem sikerült.
Hiba.
Az adatok betöltése nem sikerült.